2017. október 16., hétfő

Káosz táncol körülöttem

Somehow beértem a dolgaim, és végre volt egy kellemes hajnalom leülni írni - vagy legalább három. Rövid, és valami nagyon új. Shion/Nezumi, No.6, domesticvagymi, a vásárlás sötét rejtelmei és újra-ismerkedés valami vaporwave káosz megszállásának köszönhetően.

A zene: https://www.youtube.com/watch?v=yiy4Qufl2Dk (a dal egy sora zárja a novellát - macaronos tea a megtalálónak :D)


***


Huszonhárom éves.
Fekete haja van, és állítólag szép szemei.
Egyenes, kimért léptekkel halad a fotocellás ajtó felé.
Az ajtó üvegből van.
Az üveg koszos.
Talán észreveszi, talán nem érdekli.
Valószínűleg végigfutnak szemei a koszos üvegajtón.
Tényleg szépek a szemei.
A padlóra lép.
A padló kőből van.
A kő hideg és kopott.
Sárgásfehéren fénylik a neoncsövek alatt.
A neoncsövek legalább három méter magasságából lógnak le, amolyan háttérjelenségként.
Beborítja a haját a természetellenes fény.
Fekete.
A fénycsíkok fehérek.
Kontraszt.
Nezumi.
És csak az egyik füléből veszi ki a fülhallgatót.
Punk-rock.
Ha már zene: plázaslágerek.
Valamelyik nyáron biztos népszerűek voltak.
Senki nem emlékszik rájuk.
Rossz a hangminőség.
Akadozik.
A pénztárgépek pittyegése ütemesen koppan a sláger ütemei közé.
Eladót várnak az élelmiszerosztályra.
Hangos.
Hangosabb, mint a zene.
A zenét nem állítják le.
Még csak nem is halkul el.
Zaj csendül a zajra.

Sétál a sorok között.
Zsúfoltak.
Koppannak a léptei a padlón.
Hozzáad a zajhoz.
Mindenki hozzáad valamit.
Unja.
Nem tudja, miért jött.
Eddig tudta.
Valószínűleg elfelejtette.
A káosz elmossa a gondolatokat.
Sokan vannak.
A sor végén áll egy fiú.
Ismerős az alakja.
Fehér haja van.
Nem éri el a felső polcot.
Müzlik.
Kartondobozban.
Elhalad mellette.
Megáll.
Talán megsajnálja.
Leveszi a felső polcról a dobozt.
Lábujjhegyre áll.
A srác „köszi”-t tátog.
Felcsillan a szeme.
Ismerősek az ajkai.
A távolság köztük jóval kisebb, mint amilyennek illene lennie.
Emlékszik a nevére.
Nem akar.
Emlékszik arra, amit elkövetett.
A hibáira.
A hibáikra.
Még tovább csökkenti a köztük lévő távolságot.
Három, kettő, egy, nulla.

Mindig ugyanazokat a hibákat követjük el? 


***

*Szokásos kommentkunyi helye, mert érdekel, hogy mit gondoltok erről az új stílusról (nem fogok rá véglegesen áttérni, inkább valami ritka próbálkozásnak tudom be)*

2017. szeptember 19., kedd

10+1 (eszeveszett) tévhit a fanfictionről

Ez a bejegyzés ilyen utolsó mentsvár lesz, amíg nem tudok valami történettel előállni. Szóval gyors helyzetjelentés: nem akarok milliónyi indokot és magyarázatot felsorolni a mentségem érdekében, elég lesz annyi, hogy a Corvinus egyetem Középiskolás Programját csinálom az elkövetkező nyolc hétben, hétről hétre szaftosabbnál szaftosabb feladatokkal. Erről nem mondok többet, gondolom értitek, miben fog korlátozni (sajnos) egy kicsit ez.
Ha mégis lesz időm, akkor a terv a következő: elsőnek hozni fogok egy Yuuri on ICE novellát, olyan hurt-comfortnak álcázott fluffot, befejezem a Tokyo Ghoul-os regényt, illetve egy No.6 egyperces vásárlós fluffot dobok össze.


A bejegyzés további részében pedig elhoztam egy kis vigasztalásként azt a cikkem, ami a Bloggerqueens magazin oldalára készült eredetileg, de úgy vettem észre, lenne helye ezen a blogon is. Lássuk a leggyakoribb tévhiteket a fanfictionökről, amiket minden ficíró már legalább egyszer megkapott.

2017. augusztus 31., csütörtök

TV Show Tag

Ritkán csinálok ilyeneket, mert off a blog témájában, de a sorozatok miatt most mégsem hagyom ki, mert sorozatos taggel még sehol nem találkoztam, és a blog témáihoz is van köze.

A tag készítői:

Én pedig Ninaa blogján láttam meg, és úgy éreztem, hogy ebből nem maradhatok ki.


2017. augusztus 28., hétfő

Második Szülinap

Mert na, ilyen is van egy évben. Mindig nehéz elkezdenem ezeket a személyes jellegű bejegyzéseket, de nem futhatok el előle, és egy évben egyszer még ki is bírom. Ez pedig különösen nehéz, ugyanis ma két éves a Coffee&Cakes, ami – legalábbis számomra – teljesen hihetetlen.
Jöjjön a szokásos és szép köszönetnyilvánítás minden feliratkozónak, kommentelőnek, cserekérőnek, erre tévedt felhőjárónak, kávézóvendégnek, fanfiction- és slashkedvelőnek: Ezerszer hálás köszönet, amiért itt vagytok, mert Ti töltitek meg élettel ezt a helyet, ami számomra az egyik legfontosabb! <3

Ezt nem ecsetelném tovább, mert már nem tudom szavakkal kifejezni azt, amit most érzek – két nehéz éven vagyok/vagyunk túl, és azt hiszem, ez innentől már csak érdekesebb lesz.

2017. augusztus 20., vasárnap

Am I in love with you or am I in love with the feeling? 6. fejezet



Igen, ez a történet még létezik, és egyre a vesztébe rohan, mert már nem lehet sokáig húzni a dolgokat. Tehát, Tokyo Ghoul, gimisAU, Uta/Kaneki, 6. fejezet, meg ilyen szokásos infók.
Az ösztönzésért pedig külön köszönet Rinának, mert mindig akkor talál rám, amikor készülnék feladni ezt a regényt.

2017. augusztus 5., szombat

Tenger



Igen. Már egy éve ígérem, és most lett meg. Meg tudnám magyarázni, de nem fogom, mert hosszú és fölösleges. Ez így itt végre No.6, Shion/Nezumi, háborús AU, angst (ami azt illeti depresszív, mint állat, mert képtelen vagyok fluffot írni velük, pedig muszáj lesz).

2017. július 22., szombat

Sweet things


Ez csak úgy lett, ne kérdezzétek. Már nagyon régóta szeretnék valamit írni ezzel a párossal, de eddig nem volt hozzá bátorságom, aztán megtört a jég, és jött egy fluff. Akkor *nagy levegő* Marvel, Avengers/Captain America filmek (vagy akármi, amiben szerepelnek), Steve/Bucky, fluff, egyperces, némi utalás előfordul.